Szeptember 14-ét, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét választották a szervezők a Hegysúr elején található kereszt megáldására állíttatásának 200. évfordulója alkalmából.
Az isteni gondviselés úgy rendezte, hogy a keresztszentelésre az éppen a plébániaközségben tartózkodó Ludovick Joseph Minde, a tanzániai Kahama püspöke keze által kerüljön sor. Érdekességként megemlíteném, hogy a kereszt már állt, mikor Afrika említett részére még el sem jutottak a keresztény misszionáriusok. Ma ez a kereszt a község legrégibb építménye, eredetéről mindössze annyit tudunk, amennyi annak feliratán áll: „Emelteté / Karacsony László / és Szabó Mária 1818 / Megujittotott 1886.”
A püspök úr Gajdoš Pál plébános és Marek Sitár atya kíséretében érkezett Hegysúrra. Rövid beszédében a keresztet a mennybe vezető létrának nevezte, s buzdított keresztjeink hordozására. Mesélt saját keresztjeiről is, és példaképül állította elénk a nehéz terheket hordozó Szűzanyát. Kérte, hogy imádkozzunk az ő szegénységben élő népéért is, s biztosított arról, hogy ő is megemlékezik rólunk imáiban. A jelenlévőket a Szent Kereszt-ereklyével áldotta meg a püspök atya, akinek derűs, kedves és alázatos természetével ilyen rövid idő alatt is sikerült belopnia magát a szívünkbe.
Ma már ugyan nem tudjuk miért állítatták pontosan a hegysúri keresztet, de bizonyosan kimondhatjuk, elődeink tudták, hogy a kereszt áll hitünk középpontjában, s hogy védelmet jelent az élet minden területén. Kereszteket állítottak hálából vagy csak azért, hogy útjaik során, vagy a nehéz munka közben legyen hol megpihenniük, s egy imát elmondaniuk. Vegyünk példát őseinkről, akiknek a kereszt volt a menedékük. Építsünk az ő élő hitükre, ne hagyjuk, hogy hitünk egyszerű hagyománnyá, kedélyes folklórrá silányuljon. Gondoljunk erre, ha egy útszéli, vagy éppen a hegysúri kereszt mellett visz az utunk. A kereszt üzenete mindig aktuális: vigaszt és reményt nyújt ma is.
Gujber Zsuzsanna, Hegysúr