V nedeľu, dňa 20.5.2018 sme v našej farnosti oslávili 1. sväté prijímanie.
20 detí sa od novembra pripravovalo spolu s pánom farárom, Pavlom Gajdošom. Príprava spočívala v účasti na detských svätých omšiach v Hrubom Šúri a katechézy v pastorku, no ani rodičia neostali bez povšimnutia: úloha vypracovať pracovné zošity nás často donútila zastaviť sa, zamyslieť sa, opäť sa začítať do Svätého písma. 🙂
V sobotu pred 1. svätým príjmaním sme sa stretli pri spoločnej svätej spovedi, deti po spovedi hádzali papieriky s hriechmi do košíka a nakoniec ich spoločne pred jaskyňou Panny Márie spálili.
Vďaka spoločnej príprave bol deň D naozaj slávnostný, umocňovali to aj rovnošaty, ktoré mali deti oblečené. Vďaka rovnošatám sa deti ale aj ostatní ľudia sústredia na podstatu slávnosti a tou je prijatie Eucharistie.
Počas celej svätej omše mali deti rôzne úlohy, ktoré zvládli výborne. S Ľubkou si nacvičili piesne, niesli obetné dary, aj na čítania si trúfli. Som rada, že boli deti samé od seba ochotné podielať sa na príprave a priebehu svätej omše.
Chcela by som poďakovať všetkým rodičom, rodinám, starým mamám, osobitne Ľubke za nácvik piesní, Veronike za drevené srdiečka, Katke za prípravu obetných darov, Evke za koordináciu celej slávnosti, zboru Crux za spev, ale aj ostatným, ktorí sa zúčastnili príprav, či už finančne alebo priložením rúk: ďakujeme vám ♥
Osobitne chcem poďakovat nášmu pánu farárovi za prípravu našich detí na prvé prijatie Ježiša Krista do ich sŕdc.
Az idén Egyházunk harmadik legnagyobb ünnepén, pünkösdvasárnap ünnepeltük az elsőáldozást plébániaközségünkben. Különleges alkalom volt ez azért is, mert egy édesapa saját kislányával együtt részesült először az Oltáriszentségben. Így négy kis és egy „nagy” elsőáldozónk vehette először magához kenyér és bor színe alatt Krisztus Testét és Vérét a magyar szentmisén Egyházfán. Az ünnepi szónok a sokak számára oly kedves Szalézi missziós atya, Tóth József volt. A hangulatot a Crux együttes zenéje tette még különlegesebbé.
József atya szentbeszédében rámutatott saját édesapja példájára, aki halála előtt az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust kereste, s az elsőáldozók figyelmébe ajánlotta Savio Szent Domonkos példáját. A fiatal szent elsőáldozása után megfogadta, hogy nem fog bűnt elkövetni. Az atya arra buzdította a gyerekeket, hogy válasszanak egy jó dolgot, amit meg tudnak tartani és egy rosszat, amit majd igyekeznek elkerülni.
Az elsőáldozók az olvasmányok és a könyörgések felolvasásával aktívan részt vettek az Ige liturgiájában. Keresztségi fogadalmuk megújításakor szüleik helyett már ők maguk válaszoltak a lelkiatyjuk által feltett kérdésekre. Az Áldozat liturgiájának kezdetén áldozati adományként felajánlották szívük tisztaságának jelképeként keresztelési ingecskéiket; erőfeszítéseik szimbólumaként munkafüzeteiket; gyümölcsöt, hogy ők is jó gyümölcsöt teremjenek; kenyeret és bort a vendégszeretet, barátság és a kölcsönös szeretetben élés jeleként; valamint ostyát, vizet és bort, mely Krisztus Testévé és Vérévé válik. A nagy pillanatra az előző napi első szentgyónásban való megtisztulás után közös imával készültek az elsőáldozók, s utána is hasonlóképpen mondtak köszönetet. A szentmise végén kifejezték hálájukat Gajdoš Pál plébános atyának azért, hogy elkísérte őket az első szentáldozásra való felkészülés útján és József atyának, hogy jelen tudott lenni ezen a szép ünnepen.
József atya felhívta a figyelmet arra, hogy elsőáldozóinkat két jelentős pártfogó is kísérni fogja, mivel két ünnep fogja közre ezt a nagy eseményt: pünkösd lévén a Szentlélek, s mivel Ferenc pápa javaslatára pünkösdhétfő ettől az évtől kezdve a Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja ünnepe, a Szűzanya is. Kérjük hát ezen nagy pártfogók hathatós segítségét, hogy elsőáldozóink törekedjenek a megszentelő kegyelem állapotában élni, hogy egykor a mennyország legyen az osztályrészük.
Gujber Zsuzsanna, Hegysúr
Total views : 1240288