Dňa 14.4.na Veľký piatok, sme sa viacerí z farnosti tešili na krížovú cestu v Marianke. Takmer všetci sme išli autobusom, kde vládla príjemná atmosféra.
V Mariánke sme ako deti čítali jednotlivé zastavenia. Na vrchu kopca sme nechali kríž s predsavzatiami, ktoré sme spoločne plnili počas pôstu. Pri poslednom zastavení sme si urobili spoločnú fotku.
Táto krížová cesta mi pomohla viac sa vžiť do Ježišovho utrpenia.
Monika Šišková
A hegysúri hívek is részt vettek plébániaközösségünk máriavölgyi zarándoklatán, melyre 2017. április 14-én került sor. Öregek és fiatalok, házaspárok és gyermekek rótták le tiszteletüket az Úr Jézusnál.
Minden zarándoklat, keresztút, főleg a húsvéti ünnepek előtti, esélyt jelent a feltöltődésre, a lelki elmélyülésre, egyben a számadásra. Hol is tartunk földi utunkon? Milyen ösvényeken járunk? Útjaink egyenesek-e vagy csak mi hitetjük el magunkkal, hogy egyenesek? Tudjuk-e, képesek vagyunk-e építeni családjainkat, közösségeinket Isten útmutatása szerint? Látjuk-e gyengeségeinket és tisztában vagyunk-e esendőségeinkkel? Visszük-e, elfogadjuk-e keresztünket vagy lázadunk ellene?
Szembesülve Jézus élettörténetének legsúlyosabb és legnehezebb szakaszaival, a fenti kérdések is az eszünkbe juthattak.
Mi volt a változás a keresztúton? A belső világunk felfedezése. A lelkünk kinyílása. Az idősebbek és a fiatalabbak, de még a gyermekek lelke is megnyílt. Nyitott szemmel láttunk, és megtapasztaltuk Jézus Krisztust.
Mivé szeretnénk válni? Jobbak akarunk lenni. Jobb szülők, jobb gyermekek, jobb emberek.
Máriavölgy egyben a csendet nyújtotta, az Úrban való elmélyülést. Azt a csendet, melyről Pilinszky János a Kegyelem című versében így írt:
„Megadatott a kegyelem: / miközben minden áll és hallgat, /
egyedül az öröklét működik.ˮ
Gaucsík István
Total views : 1245200