Priznávam bez mučenia, že Rím je moja „láska”. Som rád, že aj tento raz som mohol ukázať toto nádherné mesto mladým zo svojej farnosti. A títo si to právom zaslúžili. Za celoročnú službu či už pri miništrovaní, čítaní, vedení skautov… Prežili sme aj zemetrasenie, ale najmä krásne štyri dni v závere leta. Pripájame aj zopár fotiek. (-PG-)
Még az első tavaszi napok idején említette a plébános úr, hogy lenne-e kedvünk Rómába utazni repülővel, mivel tervez egy ilyen utat augusztus végére, és oda szeretné elvinni magával azokat a fiatalokat, akik aktívan tevékenykednek az egyházközösség életében és besegítenek a templomi szolgálatba. Mivel még nem jártam Rómában, és persze repülőn sem ültem, nagy lelki késztetést éreztem arra, hogy előszedjem a spórkasszámat, amihez még azért gyűjtögetni kellett, mert egy külföldi út bizony nem kis pénzbe kerül.
El is érkezett augusztus 22-e, amikor reggel fél hétkor elindultunk az egyházfai templom elől a repülőtérre, hogy megkezdjük zarándokutunkat. Kilencfős csapatunkban volt ministráns, felolvasó, cserkészvezető, és természetesen a plébános úr sem hiányozhatott. Másfél órás repülőút után autóbusszal és metróval jutottunk el szálláshelyünkre, a Vatikánhoz közeli Santa Maura utcán található lakásba.
Délutáni programunk a Vatikán meglátogatása volt, valamint Szent Péter és a pápák sírhelyének megtekintése. Csodálatos élmény volt látni a Szent Péter-bazilikát, az Obeliszket, a szökőkutakat, az öt kaput, Szent Péter trónját, Michelangelo Pietáját és a gyönyörű kupolát. A következő útvonal során megcsodáltuk a Piazza Navona teret a három csodálatos szökőkúttal, az Angyalvárt – mint bevehetetlen erődítményt, a Pantheont – Róma dicsőségét, számtalan művész és király nyughelyét, amelynek érdekessége, hogy a tetején található nyílást leszámítva tulajdonképpen egy ablak nélküli épület.
A Corsón található híres Trevi-kút legendája szerint az utazók, ha isznak a kút vizéből és pénzérmét dobnak a medencéjébe, újra visszatérnek erre a helyre. Na, természetesen majd meglátom, mennyire teljesedik ez nálam be. Napunk utolsó állomása a II. Viktor Emánuel-emlékmű, a Capitolium (az ősváros Romulusz és Rémusz szobrával) és a Colosseum megtekintése volt. Bizony, már az első napon ennyi nevezetesség megtekintése után nagyon is elfáradtunk, és a sok lelki táplálék után a testi táplálékról is gondoskodni kellett.
Másnap, kedden, a Vatikán alatti kis kápolnában a plébános úr szentmisét szolgált számunkra, majd jó kapcsolatai által bejutottunk a Vatikáni Kertekbe és a kupola tetejéről is megcsodálhattuk a várost. Délután elutaztunk a Tirrén-tengerhez, hogy lemossuk magunkról a város porát.
Szerda: „Rómát látni és meghalni” – sajnos könnyen előfordulhatott volna, hiszen Rómában is észlelték társaink a földrengést, de mi, fiúk bizony aludtunk, mint a bunda. Részt vettünk a pápai audiencián, ahol Ferenc pápa beszélt erről az Olaszországot sújtó természeti katasztrófáról, majd elimádkoztuk a rózsafüzért. Újabb városlátogatás következett, a Szent Pál-bazilika, ahol szentmisén vettünk részt, a Santa Maria Maggiore, az angyalok és mártírok temploma, a lateráni Szent János-bazilika és a Szent Lépcső.
Csütörtökön a Szent Péter-bazilikában a plébános úr misét szolgált az egyik mellékoltárnál, majd délután megnéztük a Vatikáni Múzeumot és a Sixtusi-kápolnát, ahol saját szemünkkel megcsodálhattuk Michelangelo remek alkotásait, ami felejthetetlen élményt nyújtott számunkra.
Pénteken már csak a hazautazás várt ránk. Délután fél háromkor otthon a konyhában ettem a bolognai spagettit, és meséltem az élményeimet. Köszönettel tartozunk Pali atyának, hogy erre a szép, mindamellett fáradságos útra elvitt minket, gondoskodott rólunk, valamint gazdag élményekben részesített minket.
Bors Miklós, Hegysúr
Total views : 1240440