Po maratóne príprav, stretnutí, výletov a skúšaní mladých adeptov na prijatie sviatosti kresťanskej dospelosti sme sa dočkali dňa „D“.
24. októbra sme privítali v našom farskom kostole vzácneho hosťa biskupa J. E. Mons. Jozefa Haľka. Po úvodných spevoch a čítaniach napäté mysle prítomných milo rozčeril otec biskup v homílii. Brilantným spôsobom a rečou mladým nielen priblížil potrebu birmovky, ale uviedol aj svoje skúsenosti o tom, aké je dôležité naše svedectvo a vedomosti pre šírenie evanjelia.
Svojou prítomnosťou na tejto udalosti kresťanskej iniciácie „lajkujeme“ Bohu jeho výzvu pre nás – podobne, ako to robia mnohí na sociálnych sieťach na internete. Rovnako, ako počítač potrebuje obnoviť softvér a nezaobíde sa bez ochranných (antivírových) programov, tak sa aj kresťania potrebujú duchovne obnoviť a chrániť pred nástrahami Diabla. Toto všetko nám ponúka Cirkev skrze sviatosti. Takouto modernou rečou blízkou dnešnej mládeži otec biskup nadchýnal všetkých prítomných pre život podľa evanjelia.
V ceste k Bohu nám však stoja viacerí nepriatelia: naše silné ego, pýcha, lenivosť, ľahostajnosť…
Dúfam však, že sviatostný život môže premôcť všetky nástrahy, ktoré nás oberajú o život v plnosti. Vyslúženie sviatosti birmovania a prítomnosť biskupa nám môžu byť silným impulzom. Kiežby slová z homílie boli semienkom viery pre všetkých prítomných, aby nám Duch Svätý bol radcom v našom živote.
Pre nezainteresovaných sa celá slávnosť azda javila ako jedna z mnohých slávností, ktoré zažívame počas roka. Samotnému vyslúženiu sviatosti kresťanskej dospelosti však predchádzala niekoľkomesačná príprava, s ktorou pánu farárovi pomáhali niektorí naši farníci. Všetkým patrí úprimná vďaka – ich práca a obeta je pekným príkladom evanjelizácie a zhromažďovania skutočných pokladov.
Martin Šiška
Bérmálkozás egy szülő szemszögéből
Szaladnak a napok, hetek, és már azt vesszük észre, hogy bizony egy hónap telt el azóta, hogy gyermekeinket Mons. Haľko József püspök atya a bérmálás szentségében részesítette. Ezt az eseményt már nagyon várták a bérmálkozásra készülők és szüleik egyaránt. Hogy miért? – szerintem ezt látja mindenki, aki egy kicsit is nyitott szemmel és füllel jár.
Egyesek azért, mert: „Meddig kell még templomba járni!?“, mások azért, mert: „Már megint kell valahova menni, és nem ülhetek a tévé és a számítógép előtt.” A bérmálkozásra készülők egy része pedig csendben, szó nélkül ment az oktatásra felelősségből, kötelességből.
Végül is már mögöttünk van az egész esemény nagyon sok tanulsággal, véleményezéssel, nemtetszéssel a saját magam részéről is. Én mint szülő a következő sóhajjal vártam a nagy napot „Már legyen végre vége, és ne kelljen vitáznom!” Hogy ne kelljen meggyőznöm valakiket arról, mi mindent kellene bebiztosítani ahhoz, hogy ez egy emlékezetes, szép lefolyású esemény legyen. Mivelhogy egyesek nem hallgatták meg, és nem fogadták el eddigi tapasztalataimat és tanácsaimat. (Hiszen már négy keresztgyermekem és a lányom bérmálkozásának voltam eddig részese.)
Sok esetben javaslataimra a következő választ kaptam: „Minek ez, minek az, hiszen ez csak egy közönséges mise.” „Miért kell annak úgy lennie, mint négy éve volt? „Miért kell azt úgy csinálni, mint máshol? stb.
Hát, mindenesetre olyan is volt az egész! Szervezésből elégtelen.
Visszatérve azonban a nagy eseményre, 2015. október 24-én került sor Egyházfán arra a napra, mikor is a Jóisten elküldte hozzánk a püspök atya által a Szentlelket. A bérmálkozás szentségéhez járuló harminc fiatal elfogadta ezt az áldást, és megvallották hitüket, amelyet reméljük, meg is tartanak továbbra is, de ahhoz nem elég csak az ígéret, hozzátartozik a tett és az akarat is.
A püspök atya prédikációjában a bérmálkozókhoz szólt, közvetlenül a fiatalokhoz, elmondva saját tapasztalatait, élményeit a velük való kapcsolatáról. Majd következett a bérmálás szentségének kiszolgálása. A szentmise a pápai himnusz eléneklésével ért véget.
Ez a kegyeletteljes esemény azonban értelmét és értékét veszti, ha gyermekeink távol maradnak templomuktól és hitüktől.
Imádkozzunk értük, hogy a jövőben is kitartsanak hitük mellett, és tudják, érezzék, hogy szükségük van Jézusra, hogy tartoznak neki azzal, hogy néha-néha ellátogatnak a templomba!
Ezen újság sorain keresztül szeretném még egyszer megköszönni plébános urunknak, Pali atyának gondoskodását és türelmét, hogy felkészítette bérmálkozóinkat, valamint Takács Csabának, aki szintén idejét nem sajnálva igyekezett átadni gyermekeinknek tapasztalatait ahhoz, hogy elnyerjék a Jóisten által nyújtott kegyelmet. Külön köszönettel tartozunk még a Horváth családnak, hogy a gyönyörű virágokkal és a díszítéssel emelték az esemény hangulatát.
Bors Etelka, Hegysúr
Az előkészületek, találkozók, zarándoklatok és feleltetések maratonja után végre elérkezett a nagy nap a bérmálkozásra készülők számára.
Október 24-én Haľko József püspök atya személyében különleges vendéget üdvözölhettünk plébániatemplomunkban. A bevezető énekek és olvasmányokat követően meghallgathattuk a püspök atya homíliáját, melyben briliáns módon közelítette meg a fiataloknak a bérmálás szükségességet, s megosztotta velünk abbéli tapasztalatait is, hogy milyen fontos a tanúságtételünk és ismereteink az evangélium hirdetéséhez.
Az ezen az eseményen való jelenlétünkkel „lájkoljuk” azt, hogy Isten szólít minket, ahogyan azt sokan a szociális hálókon teszik. Ahogy a számítógépnek is szüksége van szoftverfrissítésre és vírusirtó programokra, a keresztényeknek is szükségük van arra, hogy lelkileg megújuljanak, és védekezzenek a Gonosz fenyegetéseivel szemben. Ezt kínálja nekünk az Egyház a szentségek által. Ilyen modern, a fiatalokhoz közelálló példákon keresztül buzdított a püspök atya az evangélium szerinti életre.
Az Istenhez vezető úton azonban számos ellenség vár ránk: a saját, túlságosan is erős egónk, büszkeség, lustaság, közömbösség…
Remélem azonban, hogy a szentségi élet képes legyőzni mindezeket az akadályokat. A bérmálás szentségének kiszolgáltatása és a püspök atya jelenléte is erős impulzusok lehetnek. Bárcsak a homília szavai a hit vetőmagjaként hullottak volna minden jelenlévő szívébe!
A bérmálás nem csupán egy volt a számos ünnep közül az év folyamán. Több hónapos felkészülés – felkészítés – előzte meg, melyben a plébános úrnak plébániaközségünk más tagjai is segítettek. Mindenkit őszinte köszönet illet. Munkájuk és áldozatuk az evangelizáció és az igazi kincsek gyűjtésének szép példája.
Total views : 1240501