Hodová svätá omša… alebo svätá omša v období hodov. Je to pekná tradícia a všetkých by nás mala naplniť pokorou a radosťou, pretože sa snažíme úprimne ďakovať a oslavovať. Je tu čas, kedy sa ľudia po dlhej a namáhavej práci počas roka tešia z úrody a nech je jej množstvo akékoľvek, vždy je za čo ďakovať. A že sa 4. októbra konala v našej farnosti naozaj veľká slávnosť bolo počuť, vidieť aj cítiť. Hneď na začiatku sa kostolom rozozvučal krásny a veselý spev spevokolu Radosť zo Senca. Sprevádzali celou svätou omšou a veru priniesli radosť. Keď sa prinášali obetné dary počas omše, uvedomila som si, že všetka tá námaha stojí za to. Boli to krásne koše plné úrody zeleniny, ovocia, žatvy… niesla sa pred oltár obrovská torta. Ten zástup bol obzvlášť dlhý a to je dobre. Vďaka Bože… za nich, hospodárov, aj za seba…, že máme stále čo jesť, že nás neustále žehnáš.
Ale čo najviac zapôsobilo bola prítomnosť a kázeň don Jána Čaplu, saleziána, lebo sme vlastne oslavovali zasvätenie nášho kostola Panne Márii Ružencovej a jeho kázeň nám to všetkým pripomenula. Byť ako Mária, ktorá nereptá, nevypytuje sa, usiluje sa žiť podľa Božej vôle a hlavne zachováva Slovo Života vo svojom srdci…Tak som po tom aspoň zatúžila, keď aj nie som toho schopná (teda nie hneď…). Už osem storočí tento kostol žije svoj Boží život. Je to dlhý čas a je tu dnes aj pre nás. A Mária je tu tiež pre nás. Ponúka nám svoju materinskosť a príhovor u svojho Syna. Každá matka asi tuší, čo Mária chce a dokáže pre svoje deti urobiť. Tak sme si doma zase povedali, že sa chceme modliť ruženec a v tejto túžbe neustaneme, lebo veríme, že príde čas milosti aj pre túto nádhernú modlitbu. Ďakujem Panna Mária, že nás tak miluješ, že mi toto tajomstvo postupne odkrývaš aj v mojom živote. Konvertovala som pred 4 rokmi, som také malé veľké katolícke dieťa. 🙂
Aj keď sme mali na starosti tri malé deti a popri nich sa ťažšie prežíva každá svätá omša, predsa to bol zážitok. Slávnosť sa skončila, no náš pán farár nás všetkých ešte potešil milým agapé, hostinkou radosti, oslava teda pokračovala aj vonku pred kostolom. Pripili sme si sladkým muštom, burčiakom, vínkom, povzbudili sa dobrou kávičkou. Aj deti si prišli na svoje. Pán farár všetkým deťom rozdával lístky na kolotoče. Takto sme sa mohli priateľsky porozprávať a predĺžiť slávnostnú nedeľu.
Všetkým čo čítajú tieto riadky prajem zo srdca, aby boli pokorní, radostní a vďační…..a príďte aj o rok 🙂
Zuzana Šinaľová, Hrubá Borša
A templombúcsú egy tiszteletet érdemlő, szép hagyomány, melynek mindannyiunkat alázattal és örömmel kellene eltöltenie, mivel igyekszünk őszintén hálát adni és ünnepelni. Ebben az időszakban adunk hálát a termésért is, s legyen az bármilyen, mindig van miért köszönetet mondani.
Október 4-én ünnepeltük plébániatemplomunk búcsúját. Az ünnepi hangulatról a szenci Radosť énekkar gondoskodott, s jó volt látni az áldozati adományokkal együtt a föld terméseit és egy nagy tortát is az oltár elé helyező hívek hosszú sorát. Valóban van miért hálát adnunk. Köszönjük, Urunk, hogy szüntelenül bőkezű áldásaiddal halmozol el minket!
A szentmise ünnepi szónoka Čapla János szalézi atya volt, aki emlékeztetett arra, hogy templomunk Szűz Máriának, a Rózsafüzér Királynőjének szentelését ünnepeljük, aminek már nyolcszáz éve. A templom azóta áll, és szolgál nekünk, híveknek, mint ahogy Mária is itt van nekünk hatalmas édesanyaként. Mária, aki nem panaszkodik, nem kérdezősködik, igyekszik Isten akarata szerint élni, s főként az élet Igéjét hordozza szívében.
A szentmise után szeretetlakomán vehettünk részt: édes murcival, finom kávéval ünnepelhettünk, s a gyerekek még hintázhattak is egy jót.
Total views : 1240496