Na Veľký piatok bol v našej farnosti zorganizovaný pútnický zájazd do Marianky. Marianka je najstaršie pútnické miesto na Slovensku. Jeho história sa začala písať v roku 1377, keď sa tu zastavil uhorský kráľ Ľudovít I. Veľký. Položil základný kameň kostola a zveril správu pútnického miesta rádu Pavlínov. Od roku 1927 pútnické miesto spravuje Kongregácia bratov tešiteľov, ktorí tu v roku 1936 dali postaviť krížovú cestu so sochami v životnej veľkosti (www.marianka.sk).
Krížová cesta bola určená hlavne pre rodiny s deťmi a mládež. Tých, ktorí sa nedali odradiť ozaj „aprílovým počasím“ bolo dosť a autobus sa postupne naplnil do posledného miesta. Cítili sme sa trošku ako na školskom výlete, len s tým rozdielom, že sme jazdu začali modlitbou a priblížením obradov Veľkého piatka a Bielej soboty. Marianka nás privítala slnečným počasím a bez väčšieho zdržania sme začali s krížovou cestou od zastavenia po zastavenie s gitarou, modlitbou a zamyslením raz v slovenskom a raz v maďarskom jazyku. Deťom ani nevadilo, že stúpajú do prudšieho kopca. Hnala ich zvedavosť, čo bude ďalej. V rezkom tempe sme sa pomodlili celú krížovú cestu, ktorá bola obetovaná ako prosba o milosť potrebnú pre naše rodiny a deti prosili za svojich rodičov.
Väčšina sa ešte zastavila na tichú modlitbu v bazilike a už len cesta domov. Hrial nás nielen čaj v termoske, ale i dobrý pocit, že sme si umučenie Ježiša Krista pripomenuli na krásnom mieste v prírode. Okrem nás tu bolo veľké množstvo menších či väčších skupiniek, rodín s deťmi, ktoré sa tiež rozhodli prehĺbiť prežívanie veľkonočného trojdnia tu, radšej ako upratovaním, pozeraním televízie či lyžovačkou.
O rok snáď dovidenia.
Zuzana Horvátová
——————————————————–
Nagypénteken Máriavölgybe, Szlovákia legrégibb búcsújáró helyére zarándokoltunk plébániaközségünkből. Története 1377-ben kezdett íródni, mikor Nagy Lajos magyar király is ellátogatott erre a helyre. Letette a templom alapkövét, s a pálosokra bízta a búcsújáró hely gondozását. 1927-től a Getszemáni Vigasztaló Testvérek Kongregációja működik itt. 1936-ban emeltették a Testvérek az életnagyságú szobrokból álló keresztutat.
A zarándoklaton főként kisgyermekes családok vettek részt, amelyeket nem tántorított el az igazi áprilisi időjárás. Az utat imával és a nagypénteki, valamint a nagyszombati történések felelevenítésével kezdtük. Máriavölgy szép idővel fogadott, s neki is vágtunk a keresztútnak. Az egyes állomásoknál énekeltünk gitárkísérettel, rövid elmélkedéseket olvastunk felváltva szlovákul és magyarul, az állomások között pedig imádkoztunk. A gyerekeket egyáltalán nem zavarta, hogy az út egyre meredekebbé vált, kíváncsiak voltak, mi lesz a következő állomás. A keresztutat családjainkért ajánlottuk fel, a szülők gyermekeikért, a gyerekek szüleikért imádkoztak.
A többség még megállt a bazilikában egy csendes imára, s elindultunk hazafelé. Jó érzéssel töltött el, hogy Jézus Krisztus kínszenvedését gyönyörű helyen, a természetben eleveníthettük fel. Rajtunk kívül még számos kisebb-nagyobb csoport is megfordult ezen a zarándokhelyen, hogy elmélyítsék a szent háromnap eseményeit, takarítás, tévénézés vagy sítúra helyett.
Jövőre, remélhetőleg, ugyanitt.
Total views : 1240490