3. októbra 2014 sme sa vo Veszpréme (Maďarsko) zúčastnili na prednáške zakladateľky spoločenstva Modlitby matiek Veronicou Williams z Anglicka. Veronica je milá a bezprostredná stará mama, ktorá cítila, že Boh ju volá, aby sa modlila za svoje deti. Začali sa modliť spolu so švagrinou a s Božím vedením vznikli modlitby, ktoré sa modlia matky v malých skupinkách. Spoločenstvo sa rozšírilo do viac ako 100 krajín sveta.
Okrem začiatkoch MM Veronica vo svojej prednáške hovorila o význame sebadarovania, o tom, ako sa máme modliť v skupinkách, ako sa máme modliť za svoje deti a uviedla aj príklady vypočutých modlitieb. Zdôrazňovala však, že Boh vždy odpovie na každú modlitbu, no čas a spôsob si vyberá on sám.
Stretnutie sme ukončili modlitbami MM a všetky sme mali možnosť odovzdať svoje úmysly do košíka, ktorý potom Veronica zobrala so sebou, aby sa potom v skupinke modlili aj za nás. Silne na nás spôsobilo vidieť, že počas prednášky, kým Veronica hovorila, jej spolupracovníčka sa neprestajne modlila. Mali sme možnosť zaobstarať si Veronicinu knihu v maďarskom preklade, ktorú nám aj dedikovala. Na stretnutí bola prítomná (okrem ďalších mám zo Slovenska) aj Jana Pajanová, koordinátorka MM na Slovensku, ktorá nás tiež povzbudila malým svedectvom.
Ďakujeme Pánu Bohu za hlboký zážitok z tohto výnimočného stretnutia.
Október elején Magyarországra látogatott Veronica Williams, az Édesanyák Imái elnevezésű imaközösség alapítója, s három helyszínen imaórával egybekötött előadásokat tartott. Mivel Szlovákiában már évek óta működik ez a közösség szlovák és magyar nyelven egyaránt, több itteni édesanya élt a lehetőséggel, hogy személyesen találkozhasson Veronicával. Az október 3-án Veszprémben megrendezett találkozón magam is részt vehettem.
Veronica egy egyszerű angol nagymama, aki kedvességével és közvetlenségével rögtön belopta magát a szívünkbe. Beszélt, természetesen, az Édesanyák Imái kezdeteiről. Úgy érezte, hogy tennie kell valamit a gyermekekért, s mikor kezébe került a Mit teszünk a gyermekeinkkel? című kiadvány a fiatalokat manapság fenyegető veszélyekről, az imádság tűnt a legjobb megoldásnak. Sógornőjével kezdtek el az Istenre hagyatkozva imádkozni, aki szintén úgy érezte, hogy imádkoznia kell a gyermekeiért. Ezek voltak a ma a világ kb. 100 országában elterjedt imaközösség kezdetei.
Az Édesanyák Imái lelkisége az önátadáson alapul. Veronica szerint ahhoz, hogy Isten Isten lehessen az életünkben 100 százalékos önátadásra van szükség, arra, hogy Isten kezébe adjuk az életünket. Ettől azonban félünk, hiszen azt gondoljuk, tudjuk, mi a legjobb nekünk és gyermekeinknek. Hiszen gyermekeinknek csak a legjobbat akarjuk, de ők nem hallgatnak ránk. Beszélnünk kell nekik arról, mi a jó, és mi nem, s el kell engednünk őket. Ez a legnehezebb. S mikor elindulnak az útjukon, imádkoznunk kell, hiszen megváltoztatni nem tudjuk őket. El kell engedni őket, hagyni, hogy Isten Istenként működhessen gyermekeink életében is. Terheinket pedig oda kell vinni Isten elé, átadni neki a problémákat, hiszen ő ezt mondja: „Kérjetek, és kaptok.”
Veronica elmagyarázta, miért fontosak a heti imaórák kellékei, s mit szimbolizálnak. Az összejövetel során kilenc imát mondunk el, ide tartozik a Szentírás olvasása s a dicsőítő ének is. Ezek az imák lépésről lépésre készítik fel szívünket az imaóra legfontosabb pillanatára, mikor átadjuk gyermekeinket. Neveiket papírból kivágott karikákra írjuk – a kör a végtelen anyai szeretetet jelenti. Ezeket a köröket a Jézus tenyerét szimbolizáló kosárba helyezzük. Az átadás pillanatáig közösen imádkozunk a csoport többi tagjával – 2–8 édesanya alkothat egy csoportot –, mikor azonban letérdelünk a kereszt elé, csak ketten vagyunk Jézussal, s elmondunk egy szívünkből jövő imát. Ebben az imában azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus jobban szereti gyermekeinket, mint mi valaha is tudnánk szeretni, aztán elengedjük őket. Arra is figyelnünk kell, hogy imánk ne bevásárlási listához hasonlítson, hanem bízzuk rá magunkat, s hagyjuk, hogy az ő szent akarata érvényesüljön életünkben. Hiszen Isten tudja, mi a legjobb nekünk és gyermekinknek – a kegyelemért kell imádkoznunk, hogy ez megtörténjen. Mi sokszor csak azt látjuk, mit csinálnak rosszul gyermekeink, azt mondjuk nekik, mit ne csináljanak – mintha a gonosz el akarná venni az anyai szeretetet.
Az Édesanyák Imáihoz sok imameghallgatás fűződik. Veronica hangsúlyozta, hogy minden ima meghallgatásra talál a maga idejében. Isten kiválasztja a megfelelő időt és módot. Ezért fontos, hogy mikor átadjuk neki az imát, köszönjük is meg, még mielőtt meghallgatná. Az összejöveteleken nemcsak gyermekeinkért imádkozunk, hanem magunkért, házastársunkért, gyermekeink házastársaiért, kereszt- és bérmagyermekeinkért, valamint papjainkért is. Ugyanakkor imáinkban egyesülünk a többi imacsoporttal világszerte. Szinte elképesztő belegondolni, hogy míg mi alszunk, az ausztrál édesanyák értünk imádkoznak.
Az Édesanyák Imáin belül két szigorú szabályra hívta fel a figyelmünket Veronica: a titoktartásra, s arra, hogy nem adunk egymásnak tanácsot. Fontos, hogy teljesen Jézus felé forduljunk, s hogy 100 százalékig megbízzunk benne.
Veronica megosztotta velünk azt is, hogy régebben elképzelhetetlennek tartotta, hogy kiálljon az oltár elé, s elmondjon egy imát, ma pedig a Szentlélekre hagyatkozva képes jegyzetek és előkészületek nélkül beszélni. S míg ő beszél, egy munkatársa szüntelenül imádkozik, így találkozónk minden pillanatát áthatotta az ima. Az előadás imaórával zárult, vagyis a gyakorlatban is átélhettük, kipróbálhattuk a hallottakat. Végül Veronica Az önátadás öröme című könyvéhez is hozzájuthattunk, melyet természetesen dedikáltatni is lehetett. Hála a jó Istennek ezért a találkozóért, s külön köszönet annak az édesanyának, akinek a segítségével én is részese lehettem!
GZs
Total views : 1240549