V posledný septembrový týždeň sme sa opäť stretli na modlitbovom trojdní spoločenstva Modlitby matiek. Modlitbové trojdnie je pripomenutím Veľkonočného trojdnia, a v našej farnosti sa každý deň spája s iným miestom. Hodinové adorácie sú spojené s modlitbou a spevom. Úmysly na jednotlivé dni sa stále opakujú, mení sa úryvok z Písma. Na základe toho vznikajú symboly.
V piatok sme v Hrubom Šúre odovzdávali kamene symbolizujúce naše hriechy k veľkému srdcu pred oltárom, aby sme prosili o nové srdce a nového ducha, ktoré nebudú zaťažené kameňmi našich hriechov (Ez 18,27-32). V sobotu v Hrubej Borši dominovali ovocie, nielen kvôli výstave pred kaplnkou, a spolu so žalmistom sme prosili o hojné požehnanie (Ž 144,11-15). Modlili sme za tých, ktorí ublížili nám a našim deťom. Pred oltár sme prinášali ovocie vystrihnuté z papiera.
Modlitbové trojdnie sme ukončili v Kostolnej. Chválili sme Boha za všetky dobrodenia v našich životoch a mohli sme sa zamyslieť nad podobenstvom o farizejovi a mýtnikovi (Lk 18,9-14). K veľkému srdcu, symbolu nekonečnej Božej lásky sme prinášali mince, kde boli napísané pozitívne vlastnosti a cnosti. Prosili sme o to, aby naša modlitba sa nepodobala na farizejove vyvyšovanie sa, ktoré sa spája s posudzovaním iných, ale aby sme skrz pokoru mýtnika mohli rásť bližšie k Pánovi.
Jednotlivé dni modlitbového trojdnia sme ukončili s agapé, v nedeľu sa na farskom dvore mohli zahrať aj naše deti.
Szeptember utolsó hétvégéjén már negyedik alkalommal tartottuk meg az édesanyák imahétvégéjét plébániaközségünkben. Az imahétvége három napja a húsvéti szent három napot jelképezi, s a mi esetünkben a hármas szám a plébániaközségünket alkotó három falut is jelenti. Az egyórás szentségimádásokat ima és ének kíséri. Az egyes napok imaszándékai minden alkalommal ismétlődnek, melyekhez mindig más szentírási idézet kapcsolódik. Ezek alapján születnek a jelképek.
Ez alkalommal pénteken a hegysúri kápolnában a vétkeinket szimbolizáló köveket helyeztük az oltár elé készített nagy szívhez, hogy új szívet és lelket kérjünk (Ez 18, 27–32), melyet majd nem nyomnak bűneink kövei. Szombaton Nagyborsán a gyümölcsök domináltak nem csak a kápolna előtt megrendezett kiállítás miatt. A zsoltárossal Isten bőséges áldását kértük (Zsolt 144, 11–15), s bocsánatért könyörögtünk azok számára, akik megbántottak minket és gyermekeinket. Az oltár elé papírból kivágott gyümölcsöket helyeztünk.
Az imahétvégét vasárnap Egyházfán a plébániatemplomban zártuk le. Dicsőítettük Istent minden jótéteményéért, melyet életünkben véghezvitt, s a farizeusról és a vámosról szóló példabeszéden elmélkedtünk (Lk 18, 9–14). Az oltárnál elhelyezett nagy piros szívhez, a végtelen isteni szeretet szimbólumához papírból kivágott érméket vittünk, melyek egy-egy pozitív tulajdonságot, erényt jelképeztek. Kértük, hogy imánk ne a farizeus öntömjénezésére hasonlítson, amely mások lenézésével jár, hanem a vámos alázatát magunkra öltve felnőhessünk az Úrhoz.
Az imahétvége egyes napjait ismét agapéval zártuk, s vasárnap a plébániaudvaron a gyerekeink is kijátszhatták magukat. GZs
Total views : 1240493