V auguste sa naši skautský vedúci a skautský vedúci z Gabčíkova spolu s mladými z farnosti Kuchyňa zúčastnili na púti v Ríme. Okrem večného mesta navštívili aj Benátky, Assisi – mesto sv. Františka a sv. Kláry a San Marino. Počas audencie na Námestí sv. Petra sa ocitli v blízkosti pápeža Františka. Okrem návštevy svätýň, pamiatok a zaujímavostí Vatikánu a Ríma sa okúpali aj v mori. Sprevádzali ich o. Pali a o. Marek, ktorým patrí veľká vďaka za nezabudnuteľné spomienky!
Végre elérkezett a várva várt nap, pontosabban augusztus 17. A nap, amikor Róma felé vettük az irányt. Az egyházfai mise után tízen (Pali atya, Szaky, Andy, Moncsi, Dávid, Józsi, Gyuri, Szabi, Jarka és én) beszálltunk Pali atya és Tibi autójába, és indulhatott a nagy kaland. Bécs után még öten csatlakoztak hozzánk Kuchyňából Marek atya vezetésével.
Miután végigautóztunk egész Ausztrián, elértük első állomásunkat, mégpedig Velencét. Csodálatos kilátás nyílt a Szent Márk térről, pont naplementére értünk oda. Nem hiányozhattak az erőszakos rózsaárusok sem, így hát mi, lányok nem úsztuk meg az ottlétet vörös rózsák nélkül. Majd Pali atya elvitte a fiúkat csónakázni, amit biztos nem fognak egy ideig elfelejteni. Visszafelé a parkolónál rögtön „jó” hír várt bennünket: büntetést kapott mindhárom kocsi. Szerencsére nem volt nagy összeg. Ezután folytathattuk utunkat Assisi felé. Két és fél órányi alvás után nem csodálkoztam, hogy sokunknak kissé morcos kedve volt. Ha azonban látni akartunk valamit, azért meg kellett küzdeni. Reggel hétkor részt vettünk egy olasz szentmisén, majd bejártuk az Assisi Szent Ferenchez kapcsolódó helyeket. A reggelire csak valahogy 11 körül sikerült időt szánnunk, a sok látnivaló mellett nem jutott idő az evésre. Bejártuk Assisit, ezt a csodálatos, hangulatos várost. Megnéztük a Szent Klára-kolostort és a plébános úr elmondta Assisi Szent Ferenc és Szent Klára történetét.
Hétfő délután érkeztünk meg Rómába. Először megpihentünk kicsit a Szent Péter téren, majd elfoglaltuk szálláshelyünket, amely közvetlenül a Vatikán falai mellett volt. Közben a három sofőr elvitte az autókat leparkolni, ahogy Szaky fogalmazott: a „római Bronxba”.
Kedden a Szent Péter-bazilikában vettünk részt szentmisén, ahol csatlakozott hozzánk egy másik csoport is Szlovákiából. A bazilika hatalmas, az egész délelőttöt ott töltöttük. Felmentünk a kupolába, ahonnan csodálatos látvány tárult elénk: beláthattuk szinte egész Rómát. Ebéd után bejutottunk a Vatikáni Múzeumba, s megcsodáltuk a Sixtus-kápolnát; azt sem tudtam, hová nézzek, hisz az ott található festmények gyönyörűek! Így hát nem is csoda, hogy Józsival kicsit elkeveredtünk a többiektől. Ez nem lett volna probléma, ha tudjuk, hogy mikor és hol találkozunk, a mobiljaink meg persze felmondták a szolgálatot. Szerencsére szlovák szót hallottam, tudtam telefont kérni, és felhívtam a plébánosunkat. Csak utána gondoltam bele, hogy biztos nem véletlen, hogy épp egy szlovák szerzetesnővérbe botlottunk. Délután végignéztük (vagy inkább végigfutottuk?) a közelben lévő nevezetes templomokat, épületeket. Egyik legnagyobb élményem az volt, mikor a három bősi fiú felvitt minket: Andit, Moncsit és engem a Spanyol lépcsőn. Persze nem akárhogy, hanem a nyakukban. Bementünk a Pantheonba, végigsétáltunk a Piazza Navonán, megnéztük a Trevi-kutat, amelyet épp renoválnak. Sötétedéskor értünk el a Piazza Del Popolóhoz, ahonnan láthattuk messziről kivilágítva a Szent Péter teret. Visszafelé pedig az Angyalvár mellett haladtunk el. Este mindenki holtfáradtan esett az ágyába.
Szerdán audiencián vettünk részt, s láthattuk Ferenc pápát, aki kb. 5 méterre haladt el mellettünk. Hihetetlen élmény volt. Nem hittem volna, hogy valaha ilyen közel lehetek majd a katolikus egyház fejéhez.
Pali atyának egy szlovák szerzetes közreműködésével sikerült elintéznie, hogy bejuthassunk a Vatikáni Kertekbe. Nem tudtuk hova kapni a fejünket, annyi szépet láttunk. Szökőkutak, szobrok, növények az egész világból, és a háttérben végig ott volt a Szent Péter-bazilika kupolája. Elmondhatjuk magunkról, hogy olyan helyen voltunk, ahova nem juthat el mindenki.
A nap további részében egy kisebb „maratont” tettünk meg. Gyors tempóban elgyalogoltunk a lateráni bazilikához, amely egyáltalán nincs közel. Már alig bírtunk menni, el sem tudtuk képzelni, hogy Pali atyának honnan van ennyi energiája. Térden állva felmentünk a Szent Lépcsőkön is. Átszeltük a legnagyobb melegben a Circus Maximust, és végre eljutottunk a Colosseumhoz. Sajnos be már nem jutottunk, de azért így is nagy élmény volt megkerülni ezt a sok mindent átélt épületet.
A következő nap már-már pihentető volt az előzőekhez képest, hisz metróval utaztunk. Eljutottunk a Szent Pál-bazilikához, ahol volt időnk imádkozni. Utána választhattunk, ki hová szeretne menni. Marek atya a katakombákat szerette volna megnézni, Pali atya pedig a tengert. Így hát négyen elmentek a katakombákhoz, mi, többiek pedig a tenger felé vettük az irányt. Olyan jó volt megmártózni a hűs tengerben az egész napos hőség után! Párszor átcsaptak a hullámok a fejünk felett, de ez nem szegte kedvünket. Elérkezett az utolsó vacsora ideje Rómában. Ekkor már természetesnek vettük, hogy a Szent Péter téren sétálunk, vagy hogy az Angyalvárat látjuk este kivilágítva. A Piazza Navona mellett találtunk egy éttermet, ahova beültünk mind a tizenöten. Sokan pizzát rendeltek, valaki spagettit, én személy szerint igazi olasz lasagnát. Nagyon finom volt.
Az utolsó napon elbúcsúztunk a kuchyňaiaktól, mivel ők más úton indultak hazafelé. Búcsút intettünk Rómának, ennek a régi, kultúrában gazdag városnak, ahol sok élménnyel gazdagodtunk. Úton hazafelé megálltunk még San Marinóban. Ez a kis városállam magasan fekszik, így csodálatos kilátás nyílt a várost körülvevő falakról. Sétáltunk egyet, majd beszálltunk az autókba, és ismét hosszú út várt ránk hazáig. Az estét az olasz–osztrák határnál elterülő Wörthersee mellett töltöttük. Szombaton ébredés után még ötórányi út várt ránk hazáig.
Elmondhatom, hogy egy feledhetetlen zarándoklat és egyben kirándulás is volt ez. A fáradtságot kárpótolja a rengeteg élmény és az új barátok. Köszönjük Pali atyának, hogy elvitt minket ide!
Gujber Gabriella